Mint vmi családi ünnepség. Kiöltözés,ebéd a nagyinál, stb. Virágvásárlásnál minden évben meg kell lepődni az árakon,dehát vmiből nekik is meg kell élniük,ha másból nem,a halottakból. Itt következik Budapest egyik különlegessége: Vidéken a Búcsúkban vehetsz mindenféle édességet,finomságot; Pesten ezt Halottak napjára teszik,a temető bejáratához,hátha így a gyerekek kevésbé érzik szomorúnak,ha kapnak 1kakasos-nyalókát (én is szerettem vna,de gondoltam,már kinőttem belőle:(). Érdekes emberek járnak a temetőkbe...Motorosruhás emberke,kezében 2sisak,mellette a 60éves anyukája;a kisebbség,kicsit többségben,dehát ilyenkor mki egyenlő;a tolvaj,aki csak úgy nézelődik a síroknál,és néha mintha elrakna vmit (szánalmas);vannak akik fényképezkednek a síroknál (biztos a katasztrófa-turizmus 1újabb ága) és persze az átlagember,aki évente egyszer jön ki,számukra találták ki ezt a napot. Utána mki hazamegy,és bekapcsolja a tv-t,ahol családi filmeket vetítenek. Akiknél mi jártunk,nem mkit ismertem,és akiket ismertem,csak 1-1"életkép" villant be: "Na,Gabikám,mi van a csajokkal?", &: "Mi újság van Debrecenben?", vagy amikor dédivel kártyáztunk,mindig próbáltam csalni,miközben Jimmyt figyelte a magnóból. Ilyenkor fáj vmiért,de pont a fájdalom mutatja meg,hogy élünk.Ez asszem fontos.
Pótcselekvések a temetőben: a félig égett gyufaszálak kihegyezése,a sírokra hullott falevelek azonosítása (biológus gyerek vagyok,nem lombikban születtem),és hagyni,hogy a nap süsse az arcomat (vmiért ilyenkor mindig süt,nagyi szerint isten ajándéka)
Az egész nap tanulsága lehetne,hogy próbáljunk meg mkivel jóban lenni,hisz az élet rövid-bmikor bki következhetne-és semmi sem ér annyit,hogy emiatt elmúlasszuk megmondani,milyen fontos is nekünk.Nekem mégsem megy.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése